Tekla Miller: Érzések arénája 7. fejezet

Katniss és Peeta nagy beszélgetése következik. Kritika terén ne fogjátok vissza magatokat!

Korhatár: 16 év

7. fejezet: Vajon tényleg mindent elrontottam?

 – Drágaságom! – üdvözöl szívélyesen Haymitch. – Már nagyon vártunk! – Betessékel, majd a fülembe súg. – Nagyon csinos vagy, Katniss! – És rám vigyorog.

 – Szia, Katniss! – köszön Peeta is, de nem jön oda hozzám. Már elfoglalta a helyét az asztalnál, és még csak fel sem áll.

 – Szia, Peeta! – Látom az üres széket, amit nekem hagytak meg. Peetával szemben ülök, Haymitch pedig középen. Értem már, miért kellett késnem.

Az asztalon friss kenyér, vaj, gyümölcs. Biztos vagyok benne, hogy Peeta sütötte a kenyeret.

 – Ez oldani fogja a feszültséget! – Haymitch mindkettőnknek bort tölt. Közben megszólal a himnusz a tévében. Fontos közlemény miatt szakítják meg az adást. Bejelentik, hogy Gale elfogadta Panem új rendvédelmi egységének parancsnoki címét. Ő lesz a rendészet élén. Ő már végleg eldöntötte, helyettem is. – Úgy látszik, a mi Gale barátunk rögtön talált új elfoglaltságot. Gyorsan kiheverte, hogy elküldted őt, Katniss – mondja Haymitch, miközben a szemem szikrákat szór. Vajon tudta előre, hogy ez lesz ma a tévében? Elvégre jó a kapcsolata a Kapitóliummal. – Kezdjetek hozzá! – folytatja.

 – Peeta! – Nem akarom, hogy ő kezdje. Habár Haymitch az evésre célzott, nem akartam nekiállni, ha már elkezdtem a mondandómat. – Nagy hibát követtem el. Mikor megjelent Gale, teljesen összezavarodtam. Azt hiszem, valamikor szerettem, és ez az érzés felerősödött bennem. De rájöttem, hogy tévedtem. – Próbálom szépen, nyugodtan elmondani úgy, ahogy Peeta szokta, pedig a szívem majd kiugrik a helyéből.

 – Azt hittem, jelentek neked valamit, Katniss! Miattad jöttem haza! Érted? – szegezi nekem a kérdést Peeta.

 – Igen, tudom – mondom halkan.

 – Erre megjelenik Gale, és azonnal igent mondasz neki? Sőt, elmész vele? Az első szóra? A mi eljegyzésünk semmit sem jelentett neked? – kiabál velem. Haymitch csak ül, néz minket, és nem szól egy szót sem. Próbál észrevétlen maradni, de engem nagyon zavar, hogy ott van.

 – Akkor, azt a lépést muszáj volt megtennünk – mentegetőzöm.

 – Tényleg? Azért még szólhattál volna, hogy maradjak ott, ahol vagyok, és ne jöjjek ide feleslegesen! – ordít Peeta. Nem láttam még ilyennek, kivéve, mikor bevallottam neki, hogy találkoztam Gale-lel az erdőben. – Azért jöttem vissza, mert reméltem, hogy hátha én is jelentek neked valamit!

 – Jelentesz is! – vágok közbe a mondandójának. – Többet, mint hiszed. És többet annál, mint valaha hittem volna! – Ez az a pont, ahol nem tudom tartani magam tovább, és elkezdenek folyni a könnyeim. – Szerinted miért hagytam ott Gale-t az eljegyzési partinkon?

 – Katniss! Szeretsz engem? – kérdezi Peeta. – Igaz vagy nem igaz?

 – Igaz – mondom bőgve.

 – Az a baj, Katniss, hogy itt már egy igaz nem elég. Ennyi nem elég… – Peetának is könnyes lesz a szeme. Már csak Haymitch kellene, hogy nekikezdjen zokogni, és a ma esti vacsora bőgőpartiba fordulna át. – Nem tudom elhinni neked. Sajnálom.

 – Drágaságom, valami hatásosabbal kellene meggyőznöd – szól közbe Haymitch. Legszívesebben egy varázspálcával eltüntetném innen, de most egy kicsit hálás is vagyok az ötletért.

Odamegyek Peetához, leülök mellé. A kezembe fogom az arcát, majd szájon akarom csókolni, de elhúzódik.

 – Katniss, ezt most ne… – feláll az asztaltól, és arrébb megy.

 – Peeta! – Egyre nehezebben veszem a levegőt, annyira ráz a zokogás. – Én nem bírom ki, ha elveszítelek…

 – Pedig az elmúlt hetekben minden jel arra mutatott, hogy ez a terved – Peeta hangja sértődött. – Vagy mi okod volt rá, hogy egyik pillanatról a másikra ezt tedd? Tudsz egyetlen okot mondani, hogy miért?

 – Azt hittem, szerelmes vagyok… Kérlek, bocsáss meg nekem…

 – Nem tudok – válaszolja Peeta közönyös hangon.

 – Peeta! Annyi mindent el kellene neked mondanom – folytatom.

 – Ne tartsd vissza magad, Katniss! – szól bele megint Haymich.

 – Össze voltam zavarodva… Nem tudtam, mit akarok – mondom kétségbeesetten.

 – Ennyi? – kérdezi Peeta, mire nem tudok semmit sem reagálni, csak bólogatok. – Kár volt idejönnöm. Elmegyek innen, amilyen gyorsan csak tudok. Kár volt! Minden kár volt! Ha csak ennyit tudsz nekem mondani! – üvölti, teljesen kikelve magából.

 – Miért, mit akarsz? Mit mondjak még neked? – kiabálok én is. – Mit akarsz hallani? – Ez az a pillanat, amikor elvesztem az érzelmeim felett az uralmat. – Azt akarod hallani, hogy mennyire hülye vagyok? Hogy azt hittem, hogy amit melletted érzek, az nem szerelem? Hogy mindvégig ott voltál, de én nem tudtam, hogy mennyire fontos vagy nekem? Hogy Gale mellett nem éreztem semmit? Hogy teljesen megsemmisültem mellette? Hogy minden, ami Gale-lel történt, annak veled kellett volna? Hogy egyfolytában veled álmodtam? Hogy hiányzik az ölelésed? Hiányoznak a közös vacsorák? A forró csoki, amivel reggelente vársz? Meg a sajtos zsemléid? Az illatod? Hogy melletted biztonságban érzem magam? Hogy amióta elmentem, azóta úgy érzem, elpusztulok? Hogy valami fáj idebent – a szívem környékére mutatok –, és nem múlik el semmitől? Mit akarsz még tudni? – Teljesen kiborultam. Nem csodálkoznék, ha Haymitch kihívná a mentőt, és leszedálnának.

 – Kezdetnek ennyi pontosan elég lesz – mosolyodik el Peeta, miközben odalép hozzám. Megsimogatja az arcomat, én pedig nem tudom eldönteni, hogy álmodom, vagy ébren vagyok. – Ne sírj, Katniss! – suttogja, miközben átölel. Az egész testemet rázza a zokogás, Peeta simogatja a hajamat, az arcomat. Nem tudom, hogyan és miért, de el kell neki mondanom.

 – Fogalmam sem volt róla, hogy mennyire szeretlek. – Mire Peeta még szorosabban átölel. Nem tudom, meddig állnánk így, ha Haymitch nem szólna ránk.

 – Na, most már elég legyen, szerelmesek! Vagy menjetek fel a hálóba, vagy odakint turbékoljatok, mert dolgom van – közli kimért hangon.

 – Gyere, menjünk el sétálni – hív Peeta, és megfogja a kezem.

Kimegyünk a ház mögé, és leülünk a hátsó lépcsőre. Peeta az ölébe vesz, átölel, és én lassan megnyugszom. Tudom, hogy az elkezdett beszélgetésnek nincs vége, de most nem érdekel semmi, csak az, hogy újra Peeta karjaiban lehetek. Szorosan hozzábújok, a vállára hajtom a fejem, és beszívom az illatát. Nem tudok betelni vele.

 – Katniss! – szólal meg Peeta. – Tényleg hiányoztam neked? – kérdezi meglepetten. Mintha most fogta volna fel, ami bent, a házban hangzott el.

 – Nagyon hiányoztál! – válaszolom, közben átölelem a nyakát.

 – És tényleg vágytál arra, hogy megöleljelek? – Peeta valóban nem hiszi el, ami odabent kibukott belőlem. Hallom a hangján.

 – Igen. Semmire sem vágytam jobban – suttogom a fülébe, majd egy puszit nyomok az arcára.

 – És tényleg biztonságban érzed magad mellettem?

 – Csak melletted érzem magam biztonságban.

 – És tényleg miattam hagytad el Gale-t?

 – Igen. Miattad.

 – És tényleg úgy érzed, hogy szeretsz engem?

 – Igen. – Egymás szemébe nézünk. – Sajnos csak az elmúlt napokban jöttem rá, hogy szeretlek. Jobban szeretlek, mint azt gondoltam, hogy valakit szeretni lehet. Olyan volt, mintha egy darab hiányozna a testemből. Sajnálom, hogy ennek kellett történnie, hogy rádöbbenjek, milyen sokat jelentesz nekem.

 – Nagyon megbántottál! – Belenézek a szép, kék szemébe, és látom, hogy nagyon szomorú.

 – Tudom. – Képtelen vagyok többet szavak formájában közölni.

 – Borzasztó volt, amikor elmentél. És még elviselhetetlenebb volt, amikor a tévé az eljegyzéseteket közvetítette – folytatja. – De megpróbálok túllépni rajta. Nem lesz könnyű. De megpróbálhatjuk, ha te is akarod – néz rám.

 – Persze, hogy akarom – ölelem meg megerősítésképpen.

 – Katniss! Nem akarok neked felelőtlen ígéretet tenni. Nem tudom, hogy mikor tör elő belőlem a féltékenység a történtek miatt. – Peeta szépen, összeszedetten beszél. – Ha eltelik egy kis idő, akkor lehet, jobb lesz. Meg kell tanulnom újra bízni benned. És biztosan lesznek még kérdéseim.

 – Eddig te vártál rám, most rajtam a sor. Annyi időd van, amennyit csak szeretnél. A hátralévő életemben ráérek – próbálok mosolyogni.

Nem szól semmit, csak ajkát az ajkaimhoz érinti, finoman, lágyan. Elfog a remegés a csókjától, de már tudom, miért. Próbálom átadni magam az érzéseknek, de nehezen megy. Mindkettőnkön érződik, hogy az elmúlt időszakban eltávolodtunk egymástól. A részemről tett kitérő nem tett jót a kapcsolatunknak.

 – Ugye velem alszol ma? – kérdezem tőle.

 – Nem akarok átmenni hozzád – zárkózik el Peeta. – Ott volt Gale.

 – Haymitch mondta, hogy ott volt? – Ezt meg honnan a fenéből tudja?

 – Igen. Elég sok mindent elmondott. – Peeta tekintete meglágyul. – Tegnap átjött hozzám, miután hazamentél. Akkor találtuk ki, hogy próbáljalak meg felhergelni annyira, hogy magadtól mondd el, amiket neki mondtál. – Most már el is mosolyodik.

 – Ti összefogtatok ellenem? – Ez a Haymitch hihetetlen.

 – Nem. Csak tudta, hogy valami komoly dolog állhat a háttérben, mivel másodszor ittad le magad vele. Idézem: „A lány reménytelenül szerelmes beléd."

 – Ezt nem hiszem el. Miután hazamentem, abban az állapotban, ti kiterveltétek, hogy… – Belém fojtja a szót egy csókkal.

 – Igen, de csak a kettőnk érdekében tette – folytatja. – Katniss! Tényleg úgy voltam vele, hogy elmegyek. Azért mentem át hozzá, hogy beszéljen a kapitóliumi haverjaival, és szerezzen nekem valami munkát, mert úgy éreztem, kezdek beleőrülni ebbe az egészbe. Te meg ott voltál, és elájultál.

 – Oh, Haymitch! Hogy tehette ezt velem?

 – Elvégre te kérted meg rá egy pár rum után – mosolyog Peeta kacéran. – Csak szót fogadott neked. Gyere, menjünk aludni. Késő van.

Megfogja a kezem. Ahogyan ujjaink összekulcsolódnak, valami elmondhatatlan nyugalom lesz úrrá a testemen, és átjárja minden porcikámat a fejem búbjától a kislábujjamig. Átmegyünk hozzá, olyan érzésem van, mintha hazaértem volna. A háza ugyanolyan, mint az enyém, berendezésében is hasonló. Ad egy pizsamát, aminek szintén Peeta-illata van.

Bebújunk a takaró alá. Átölel, ahogy minden este tette a vonaton. A fejemet a mellkasára hajtom, és hallgatom a szívdobogását.

 – Katniss! Tényleg velem álmodtál? – kérdezi tőlem.

 – Igen – suttogom. – Álmomban ott voltál velem, átöleltél, és vigyáztál rám. – A könyökömmel megtámasztom magam, felelem a felsőtestem, és a szabad kezemmel végigsimítom a homlokától az álláig az arcát. A sötét szobában csak a körvonalait látom, de érzem a bőre minden egyenetlenségét és az égési nyomokat. – Attól félek, hogy ez is csak egy álom, hogy itt vagyok melletted. Mi lesz, ha reggel felébredek?

 – Itt leszek veled – mormolja a fülembe. – Ha szeretnéd, minden este és minden reggel. – Peeta hangja megnyugtat, a fejemet visszahajtom a mellkasára. – Haymitch leszúrt, amiért nem közeledtem feléd – vált témát hirtelen. – Azt hitte, már réges-rég túl vagyunk mindenen. – Peeta zavarban van, hallom a hangján. – Azt mondta, így kellett volna történnie, de én nem tudtam, hogyan. Azon kívül, hogy jól elvoltunk, nem adtál semmi jelet.

 – Meg sem csókoltál közel egy hónapig! – mondom neki. – Milyen jelet adtam volna?

 – Nem tudom. Féltem közeledni hozzád. Túl sérülékenynek gondoltam a kapcsolatunkat.

 – Mert tényleg sérülékeny. Túl sok mindent történt, ami azzá tette.

 – Katniss! Amikor megtámadtalak, az nem én voltam. – Peetával érzékeny témához érkezünk. – Borzasztó volt, hogy nem tudtam, mi az igazság. Van, amiről a mai napig sem tudom. – A hangja kezd zaklatottá válni.

 – Psszt! – Odahajolok, és megcsókolom a száját. – Peeta, megígérem neked, hogy minden kérdésedre válaszolok. Segítek neked emlékezni, ha szükséged van rá.

 – Katniss, tudnom kell! – A hangja riadt. – Azért mentél el, mert féltél, hogy megint bántani foglak? – Szomorúság bujkál a szavaiban.

 – Nem – válaszolom határozottan. – Én csak… – habozok, hogyan is fejezzem ki magam – megijedtem saját magamtól. Attól, hogy túlságosan elkezdtem kötődni hozzád. Nem tudtam, mit kezdjek a saját érzelmeimmel. – Saját magam számára is furcsa, hogy életemben talán először ilyen őszintén tudok beszélni az érzéseimről. – Lelkiismeret-furdalásom is van – vallom be neki.

 – Miért? – kérdezi Peeta őszinte megdöbbenéssel.

 – Mert eltérítettek, és megkínoztak miattam. Több életnyi szenvedést okoztam már neked, pedig te semmiről sem tehetsz. Csak rossz lányba szerettél bele. Haymitch-nek igaza van: nem érdemellek meg.

 – Csitt, Katniss! – Mutatóujját a számra teszi. – A legkülönlegesebb lányba szerettem bele.

 – Gondolj csak bele! – vetem fel. – Ha nem engem választasz, hanem egy másik lányt, például Dellyt, akkor is megkínoztak volna? Akkor is át kellett volna élned azt a rengeteg szörnyűséget? Akkor is elvesztetted volna a fél lábad? Peeta! Minden miattam történt. Ha én nem vagyok, egészséges lennél, élnének a szüleid, és boldog lennél – buknak ki belőlem az érzések, amiket eddig igyekeztem jó mélyen elrejteni magamban. Azt nem teszem hozzá, hogy egy másik lánnyal, pedig a nyelvem hegyén van, hogy kimondjam.

 – Lehet, élnének a szüleim, és meglenne a lábam is – helyesel Peeta. – De soha nem érdekelt Delly. Inkább élek műlábbal veled, mint teljesen épen nélküled. Senki mással nem lennék boldog. Szeretlek, Katniss! – suttogja Peeta a fülembe. – Meg kell, hogy tanuljunk együtt élni a múlttal, de itt vagyunk egymásnak. Semmi más nem számít – szorít magához.

 – Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okoztam neked! – Végre kimondtam. – Én nem akartalak soha megbántani. – Peeta megsimogatja az arcom.

 – Kérlek, soha többé ne hagyj el engem! – könyörög, és most még szorosabban ölel. – Én nem bírnám ki, ha még egyszer szakítanál velem!

 – Nem megyek sehová. Veled maradok egész életemben – mondom, miközben érzem, hogy ettől kicsit megnyugszik. Arra alszom el, hogy simogatja a hajamat.