Tekla Miller: Érzések arénája 6. fejezet

Katniss hazamegy Peetához. Mi történik, amikor újra találkoznak? Kritikának mindig örülök!

Korhatár: 16 év

 

6. fejezet: Mindent elrontottam

A vonaton fekszem az ágyon, és a plafont bámulom. Miután az élő közvetítés közben otthagytam Gale-t, a bulit lefújták. Anyukám teljesen kiakadt, én pedig nem voltam képes másra, csak bőgtem. Gale elintézte, hogy egy vonat még éjszaka elinduljon velem haza a Tizenkettedik Körzetbe. Ha minden jól megy, akkor holnap este már Peetával lehetek.

Az érzelmeimet nem értem. Visszajött Gale, kizárólag miattam! Először örültem neki, de azóta folyamatosan Peeta jár a fejemben, és nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel. Órák óta csak fekszem, és nem bírok megmozdulni. Nem tudom, hány óra van, aludni sem tudok. Egyszerre vagyok izgatott, és egyszerre félek a Peetával való találkozástól. Hinni fog nekem? Miért ijedtem meg? Miért nem ismertem be azt, amit Finnick már a Nagy Mészárláson észrevett? Miért?

Álomba zuhanok, ahol Gale jelenik meg az arénában, mutáns formájában. Szürke szemei szikráznak a dühtől, és leghőbb vágya, hogy ízekre tépjen. Megint a saját sikoltozásomra ébredek. Rá kell jönnöm, hogy Peeta nincs sehol, hogy megvigasztaljon, és most még nehezebbé válik a szívem.

Hiába kínálnak finomabbnál finomabb ételekkel, a vonaton nem vagyok hajlandó enni. Alig várom, hogy hazaérjek, és Peeta zsemléiből ehessek. Nem kell semmi más. Csak Peeta és a sajtos zsömlék.

Anyukámmal sem váltunk el szépen. A hotelszobában kérdőre vont, hogy miért teszem tönkre az életem, mire én rávágtam az ajtót, aztán a falhoz dobtam egy vázát, ami ezer szilánkra tört. Közben zokogva azt kiabáltam, hogy haza akarok menni Peetához. Végül Gale is megérkezett. Kegyelemdöfésként kikísért a vonathoz. Közben próbáltam elmagyarázni neki, hogy már egyikünk sem ugyanaz, akik akkor voltunk, amikor először találkoztunk az erdőben. Gale csak annyit mondott, felesleges bármit is válaszolnom, a szerelmet nem kell megmagyarázni. Peetának csak annyit üzen, hogy szerencsés.

Ha eddig nem voltam teljesen összezavarodva, akkor most sikerült a káosznak az elképzelhető legmagasabbra törnie bennem. Gale, aki feleségül akar venni, most elintézi, hogy minél hamarabb hazamenjek Peetához. Közben őt magát teljesen összetöri a tudat, hogy elveszített. Szavak nélkül is láttam a tekintetében.

Már nagyon várom, hogy a vonat beérkezzen a Tizenkettedik Körzet elhanyagolt kis állomására. Ott az otthonom. Leírhatatlan érzések veszik át az uralmat felettem, amikor meglátom végre a félig lerombolt állomást, a szétbombázott körzetet, amit lassan elkezdtünk újjáépíteni. Az alkonyat már leszállt, sötétben fogok hazaérni.

Lépteim egyre szaporábbak. Már alig várom, hogy lássam Peetát. A házamba éppen csak bedobom a csomagom, és már rohanok is hozzá.

Izgatottam dörömbölök Peeta ajtaján. Mikor végre kinyitja, boldogan mosolygok rá.

 – Szia, Peeta! Hazajöttem! Hozzád! – A karjaimat ölelésre tárom, reménykedve abban, hogy elfogadja.

 – Szia, Katniss! – mondja fagyosan. A szeme alatti karikák arról árulkodnak, hogy az utóbbi időben nem aludt túl jól. – Gale-t hol hagytad? – kérdezi kegyetlen hangsúllyal.

 – A Második Körzetben – válaszolom csendesen. – Olyan sok mindent szeretnék neked mondani, Peeta…

 – Most nincs kedvem beszélgetni! Jó éjszakát, Katniss! – vág a szavamba váratlanul, majd becsapja az ajtót.

Megsemmisülök. Peeta nem örül nekem. Visszajöttem hozzá, és nem hajlandó szóba állni velem. Mégis mire számítottam? Hogy a történtek után majd boldogan a karjaimba omlik, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna?

Nézem a becsukott ajtót, és rosszabbul érzem magam, mint eddig bármikor. Hazaindulok, de csak a szomszédig jutok el. Lelkesen kopogtatok. Kis idő múlva kinyílik az ajtó.

 – Már vártalak, drágaságom – vigyorog rám gúnyosan Haymitch.

 – Tényleg? – kérdezem. – Akkor adhatna valamit, amitől jobban leszek, mert pocsékul érzem magam – mondom, miközben betessékel.

 – Azt látom – jegyzi meg nyersen. Kitölt egy pohár fehér rumot. Vizes pohárba méri, jó egy decit. – Ettől biztos jobban leszel – nyomja a kezembe a poharat. – Hallgatlak. Mi történt? – néz rám kíváncsi tekintettel.

 – Semmi különös. – Alig hallhatóan mondom ki a szavakat.

 – Drágaságom! – néz rám alkoholmámoros szemeivel. – Nem vagyok se vak, se süket. Összefoglalom neked az elmúlt egy hónapot: lelépsz Gale-lel, mert nagyon nagy a szerelem. Aztán váratlanul, az eljegyzési parti közepén faképnél hagyod. Utána, amilyen gyorsan csak tudsz, hazajössz. Majd Peetához mész, aki hazaküld.

 – Honnan gondolja, hogy Peeta hazaküldött? – kérdezem, miközben a szemem szikrázik.

 – Lehet, alkoholista vagyok, de hülye nem. Ha nem küld haza, most nem nálam kötsz ki. – Leteszi a poharát. – Gondolom, nem azért jöttél át éjfél táján, hogy együtt iszogassunk a győzelmeink emlékére. Mi történt pontosan? – néz rám kérdőn.

 – Azt hittem, szerelmes vagyok Gale-be… – Nehéz erről beszélnem. – A Kapitóliumban úgy éreztem magam, mintha egy újabb viadalra készülnék. Közben pedig minden éjjel Peetával álmodtam. – A könnyeimet nem tudom tovább visszatartani.

 – Azt hitted, szerelmes vagy? – vág a szavamba Haymitch. – Azt érezni szokták, szívem!

 – Azt hittem, érzem. Megkért, hogy menjek vele, és legyek a felesége. Igent mondtam. Aztán rájöttem, hogy életem legnagyobb tévedése volt. Nem tudnék vele élni. Nem éreztem jól magam. Olyan érzés volt, mintha bezártak volna egy kalitkába.

 – A Poszáta hozzászokott a szabadsághoz – állapítja meg Haymitch.

 – Az eljegyzésen megláttam Peeta tortáját, és teljesen összezavarodtam. Ezért hagytam faképnél Gale-t – mondom egy kicsit nyugodtabban.

 – És tőlem mit szeretnél? – Haymitch meghúzza az üveget.

 – Talán ha beszélne Peetával… – kérem csendesen. – Mert hiába mentem hozzá egyenesen, nem áll szóba velem.

 – Drágaságom! – Haymitch hangos nevetésben tör ki. – Ezt te sem gondolod komolyan, hogy most én fogom meggyőzni Peetát, hogy bocsásson meg neked, ugye? – Szavai kegyetlenek, de igaza van. Nem tudom, minek jöttem ide. Haymitch ezt úgysem érti. – Egyáltalán mit akarsz tőle? Hányszor akarod még vele elhitetni, hogy szereted, és aztán nem foglalkozol vele? – torkoll le.

 – Nem tudom, mit érzek… – Újra zokogni kezdek. – Összezavarodtam… Azt hittem, szerelmes vagyok Gale-be. De nem. Egész idő alatt vele álmodtam… – kezdek hisztérikussá válni.

 – Szivem! Az a te bajod, hogy nagyon sokszor nem látod a fától az erdőt. – Haymitch az asztalra támaszkodik, és feláll. Állva beszél hozzám. – Peeta mindig ott volt veled. Fel sem fogtad, milyen szerencsés vagy! És most megint csak játszottál vele!

 – Nem játszottam! – feleselek vissza. – Nem tudtam, mit érzek valójában. – Képtelen vagyok abba hagyni a sírást.

 – És most tudod? – szegezi nekem a kérdést Haymitch.

 – Azt hiszem, vele szeretnék élni… – nyögöm ki.

 – Hiszed vagy tudod? – Haymitch olyan számonkérően néz rám, hogy szinte megijedek tőle.

 – Nem tudom… – hüppögök. – De azt tudom, hogy nem akarok nélküle aludni. Tudom, hogy az ölelésére vágyok, a bőre illatára. Attól nyugszom meg egyedül… Olyan vagyok, mint az űzött vad, aki nem találja a helyét… Hiányzik az ölelése… Hiányzik, hogy együtt reggelizzünk, hogy írjuk a könyvet, hogy nézzem, ahogyan rajzol… Hiányzik egy rész belőlem… – Nem bírom tovább. Nem tudom mikor, de megittam a rumot, amit Haymitch kiöntött nekem. Most felkapom az üveget, jól meghúzom én is. Hátha az ital ellazít. Hátha megszűnik az a fájó érzés bennem, ami nem akar elmúlni.

 – Drágaságom! – ül le Haymitch nevetve. – Te szerelmes vagy – jelenti ki halálos nyugalommal. – Peetába – teszi hozzá vigyorogva.

 – Ez a szerelem? – kérdezem, igazából magamtól, de mielőtt tovább gondolkozhatnék a saját kérdésemen, Haymitch válaszol rá.

 – Igen, Katniss, ez az. Csak sokáig tartott, mire rájöttél! – Meghúzza az üveget, majd odanyújtja, hogy igyak. – Remélem, még nem késő!

A szavai ólomként nehezednek rám, egyetlen szó jön ki a torkomon: – Peeta… – Haymitch látja, hogy teljesen kiborulok.

 – Nem láttam a parti óta – mondja, közben folyamatosan az üveget nyújtja, amit el is fogadok, mert ebben a helyzetben nincs jobb ötletem.

Egyáltalán semmilyen ötletem nincs. Mindvégig szerelmes voltam, és nem jöttem rá, hogy ez a szerelem? El kellett veszítenem ahhoz, hogy rájöjjek, bármi is történt, ez már nem a hála, amit érzek, és nem azért akarok rá vigyázni, mert hálás vagyok az életemért, amiért azon a napon megmentett az éhhaláltól, hanem mert szeretem?

 – Amióta a tévében látta a reakciódat, amikor megláttad a tortát – folytatja Haymitch –, megivott egy nagy adag rumot, és hazament. – Ne, ne tegye ezt velem! Újra meghúzom az üveget. – Még nem jelentkezett azóta. De hamarosan fog. Főleg, hogy hazajöttél.

Ez egy kicsi megnyugvást hoz. De már nem tudom eldönteni, hogy Haymitch szavai vannak rám hatással, vagy a rum. Egyre bódultabb állapotba kerülök, Haymitch szavai távolodnak, a látóterem elmosódik, majd ismét az arénában vagyunk. Mind a hárman. A fiúk egymással harcolnak, Gale próbálja megölni Peetát, amikor felcsendül a himnusz, és Claudius Templesmith bejelenti, hogy megint új szabályok vannak. Két győztes lesz, de már nem feltétel, hogy egy fiú - egy lány. Akár két fiú is győzhet. Ekkor Gale és Peeta abbahagyják egymás ütlegelését, egymásra néznek, majd mindketten elindulnak felém. A szemükben a bosszú tombol, és alig várják, hogy revansot vegyenek rajtam mindazért, amit tettem. Gale, amiért nekem nem elég jó, hogy a felesége lehetek, mert hozzá bárki örömmel hozzámenne a helyemben, csak én nem, Peeta pedig a színjátékért, amiért eljátszottam, hogy szeretem. Hiába kiabálom álmomban, hogy Peetát választom, senki nem hallja. Az üvegbúra nem engedi ki a hangokat. Én pedig hallom a dübögő lépteiket. Egyre hangosabb a dübögés, minden porcikám remeg a félelemtől, amikor meghallom Haymitch hangját.

 – Jól van, na! – kiabál Haymitch. – Jövök már!

 – Jó reggelt! – Peeta az.

 – Már vártalak! Most te késtél! Katniss megelőzött! – vigyorog Haymitch. A Nagy Mészárlás előtt Peeta ért ide hamarabb. Kótyagos a fejem, azt hiszem, a kanapéján aludhattam.

 – Akkor ezek szerint mindent tud. El akarok menni a körzetből – mondja Peeta. – Nem tudok így itt élni. Mellette és nélküle. – Végtelenül szomorú a hangja. Megint egyre erősödik a fájdalom bennem, ami napok óta csak az alkoholtól enyhült.

 – Figyelj, te hősszerelmes, ez a lökött tyúk tegnap este jött rá, hogy odáig van érted! – Hallom Haymitch hangján, hogy gúnyosan vigyorog. Peeta értetlenül nézhet rá, mert folytatja. – Az este megkért, hogy beszéljek veled. Lehet, hogy inkább nektek kellene, ahelyett hogy engem fárasztotok, és megisszátok az összes rumomat.

 – Nem akarok vele beszélni! – mondja Peeta megbántottam és sértődötten.

 – Pedig jobb alkalom nem is lehetne. Mindjárt felköltöm – Haymitch valószínűleg a kanapé felé mutathat –, ott alszik. Az este kiütötte magát.

Ne, ezt nem teheti velem. Próbálom összeszedni minden erőmet, felugrok a kanapéról, és csak ennyi jön ki a torkomon: – Peeta! – Majd minden elhomályosul, elkezdek lebegni a semmiben. A testem pillekönnyű, mintha a felhők között úszna a habokban. A kellemes lebegést felváltja egy hideg érzés, ami valahonnan alulról jön. Egyre élesebben érzem a hátam alatt a hűvösséget.

 – Végre magához tért! – mondja Haymitch, ahogyan felettem állva bámulnak rám Peetával.

 – Hol vagyok? – kérdezem.

 – Elájultál – válaszol Haymitch. – Jól megijesztettél bennünket.

Felültetnek. Peeta is segít, majd hoz egy pohár vizet.

 – Jól van, legyen. Hajlandó vagyok meghallgatni téged, de vannak feltételeim – kezdi Peeta. – Bármit kérdezek, válaszolsz: igaz vagy nem igaz. – Hang nem jön ki a torkomon, így bólogatok. – Beszélhetünk, de nem nálad. Azt sem akarom, hogy hozzám átgyere! – Peeta hangja kemény.

 – Beszéljetek itt! Nálam – vág közbe Haymitch, megpróbálva oldani a feszültséget. – Este együtt vacsorázhatnánk – veti fel az ötletet. Értetlenül nézek rá. Ez nem tartozik rá, csak Peetára meg rám.

 – Rendben – vágja rá Peeta. – De ne feledd, minden kérdésemre választ kell adnod! És Haymitch legalább meg tudja erősíteni, hogy igazat mondasz-e. – Peeta hangja kimért, ami érthető, de bennem egyre jobban fáj az a valami… amit Haymitch szerint szerelemnek hívnak. – Estére szedd össze magad, Katniss! – parancsol rám Peeta, és elindul haza. Haymitch kikíséri, beszélnek még, de nem hallom, miről.

 – Drágaságom! – jön vissza lelkesen Haymitch. – Ideje neked is hazamenned. Elég vacakul nézel ki. Így nehezen fogod visszahódítani életed szerelmét! – nevet hangosan, de egyáltalán nem találom poénosnak. – Na, nyomás! Kapd össze magad, Katniss! Nehéz esténk lesz.

Hazamegyek, és engedek egy kád vizet. Beleöntöm a fürdőolajat, amit a szekrényben találok. Megmosom a hajam, bekrémezem a bőröm. Megnézem magam a tükörben. A bőröm ronda, mint egy össze-vissza foltozott takaró. Gondolataim a testemről visszaterelődnek az életemre. Ebben a pár hétben sikerült mindent a feje tetejére állítanom. Mitől zavarodtam meg ennyire? Miért nem mertem elhinni, hogy tényleg szeretem Peetát? Miért csak amikor elveszítettem, jöttem rá, hogy nem akarok nélküle élni? Ugyanúgy, mint amikor eltérítették. Emlékszem rá, alig vártam, hogy ismét láthassam, hogy átöleljem, megcsókoljam. De ez nem volt viszonos, mert rám támadott. A történtek hatására ástam el a Peeta iránti érzéseimet. Azokat, amik a tengerparton törtek rám.

Egész nap nem csinálok semmit. Próbálom összekaparni magam, és valamennyit pihenni. A másnaposság nem a legjobb dolog a világon. Haymitch telefonon felhívott, hogy hétre menjek át, Peeta is akkor jön. Rám szólt, hogy vegyek fel valami normális ruhát. Így már öt órakor elkezdek készülődni. Legalább nyolc ruhát felpróbálok, de egyik sem tetszik. Mind a viadal előtti-utáni időkből maradtak még, Cinna tervezte nekem őket. Végül megtalálom a sárga ruhát, amire azt mondta Cinna, hogy ez Peetának jobban fog tetszeni, mint bármelyik másik. Emellett döntök. A hajamat befonom és készen állok. Nem akarok elindulni, még túl korán van. Haymitch azt a tippet adta, hogy késsek el, ahogyan az igazi nők szoktak a randevúról. De hát én nem is randevúra megyek, hanem egy… egy nem is tudom mire… A gyomrom görcsben áll, a kezem remeg. Itt a lehetőség, hogy visszaszerezzem Peetát. De mi lesz, ha nem érdeklem? Bár Haymitch szerint jó jel, hogy ilyen könnyen belement a ma estébe. Haymitch szerint nem érdemlem meg… Lehet, igaza van.

Pontban hétkor elindulok részeges mentorunkhoz. Remélem, eleget kések. Végül is itt lakik a szomszédban, még öt perc se kell, és ott vagyok. Remegő gyomorral kopogtatok részeges Haymitch ajtaján. Tudom, hogy ez az este sorsdöntő lesz.