Tekla Miller: Az érem fénye

Mindenki a rajtra készült. A hét elején még kérdéses volt, meg tudják-e rendezni a soron következő alpesi sí világkupa versenyét. A Jóisten kegyes volt és néhány nap alatt leesett két méter harminc centi hó, munkát adva ezzel a pályamunkásoktól kezdve a ratrakokon át a versenyszervezőkig. A hó még hajnalban is rendületlenül esett és csodák csodájára reggel nyolcra elállt. A fehér hegy ragyogott a korai napsütésben, hatalmasságával tekintélyt parancsolt magának, a hideg alpesi levegőben meg-megcsillantak a hótakaróban hirtelen megfagyott vízcseppek. A gyémántfényben pompázó monstrum egyik pillanatról a másikra életre kelt. A ratrakok egész éjszaka dolgoztak a havazás ellenére, de most a pályamunkások is megjelentek és szorgos hangya módjára igyekeztek a pályát alkalmassá tenni az aktuális lesikló versenyhez.

Tekla Miller: A kubai életérzés

https://www.youtube.com/watch?v=VMp55KH_3wo

Egyedül sétálok a havannai utcákon. Sikátor sikátor hátán, zenétől hangos, omladozó negyedekben barangolok. Ki kellett jönnöm a szállodából. Tudom, elolvastam a magyar konzulátus honlapján, hogy vigyázni kell az értékekre, de legfőképp az útlevélre. Nincs mitől félnem: az útlevelemet lemásoltam és csak néhány kubai konvertibilis peso van a zsebemben.

Néhány napja vagyok itt. Az utolsó pillanatban foglaltam le az utat. Egy hely volt szabad, last minute-ben kínálták, így gyorsan lecsaptam rá. Hirtelen jött az ötlet, valami szokatlanra vágytam, valami őrültségre. Valami olyanra, amit előtte soha nem tettem volna meg. Ilyen volt egy kubai út lehetősége is.