2016. január 5., kedd

Másik versem

Néha magam is meglepődök mit rejtenek a rég elrejtett papírfecnik. Amikor ezt a versemet írtam 16 éves körül lehettem. Lehet nekiállok még keresgélni, hátha találok még valamit a fiókok mélyén.

Kamaszévek

Ha majd felnősz, édes álom marad az ifjúság.
Hogy őrizhetném meg a nyár ezer illatát?
Hűvös szél hajamat az arcomba fújja,
s a lemenő nap narancskoszorúja
valami kis titkos fájást lop szívembe,
mégis boldog vagyok, s oly szép az este…

Nem tudhatom még, hogy mi vár rám ezután-
de az idő szalad, s én néha tétován,
vágyaktól fűtötten hajtanám előre,
máskor meg félek, hogy mi sül ki belőle…
Szeretnék felnőni s kisgyermek maradni,
szeretni, kivárni és sírva akarni
érteni az egész hatalmas világot.

Most csak ismerkedem még a szerelemmel,
ajkamon sok kérdés, nem vár felelettel.
Minden nap ajándék, ismeretlen élmény!
Más volna az élet, hogyha másként élném?
Ma még tiszta szívvel reménykedni vágyom
hinni a csodákban: valóra vált álom.
Csak az ifjúság tud igazán szeretni?
Ha felnövünk mi is el fogjuk feledni?
Most még csupa jóság tölti el szívünk,
s egymásból boldogan merítünk.

Meddig lesz ez így, és mikor múlik majd el?
Ki törődik most a kamaszérzelmekkel?
Jó lenne, ha olykor komolyan vennének,
vagy néha kicsit elkényeztetnének,
vagy ha megmondanák mit kéne tennünk.
Az ébredő erő merre szunnyad bennünk?
Önmagunkat néha nehéz megtalálni.
Tudod, fel kell nőni, s néha úgy tud fájni
még a boldogság is… De oly jó nevetni!
Szép ez a nyár, s jó barátokkal lenni…
Mindez a természet örök ajándéka-
és a kamaszévek bájos, szép varázsa,
ha akarta, ha nem, nyomot hagyott rajta.

2016. január 4., hétfő

Egyik versem

Az alábbi versemet egyszer nagyon régen egy fiúnak írtam, akinek végül soha nem adtam oda... Szándékosan nem használtam nagybetűket, kivétel egyetlen helyen.

az igaz szerelem


ha az élet tengerén hajótörést szenvedsz,
s a hajóra nem tudsz visszamenni többet,
csak hánykolódsz a habokban,
úszol bizonytalan irányban,
s nem tudod hova tartasz,
csak követed a hajódat.

tudod, hogy nem vesz fel,
de követed hátha, majd egyszer.

ha azt mondja „hagyj engem”
csak úszol utána csendesen,
mert lehet, hogy holnap másképp lát mindent.

nem tudod elhagyni,
mert szívedből szereted.
nem tudsz nemet mondani,
mert a szerelem örvénye el nem enged.

úszol utána nem fáradsz,
két kezed szerelem hajtja utána.
s azt mondja, nem szeret.
sírni kezdesz, mert szereted…

nem soká újra kezét nyújtja neked
s nem mondasz ellent, pedig csak játszik veled.

a boldogság sziget s bánat között keringve
a szerelem örvényében őrlődve
szíved érte lángol, reszket.
s nem tudod, mit tegyél:
hagyd el vagy tovább szeresd?

tovább szereted,
és ő mindig kinevet.
de elnézel felette…
mert egyedül Őt és igazán szereted…

2016. január 3., vasárnap

Gale viadala


Elkészült az első fordításom! Fogadjátok sok szeretettel! Kritikáknak örülök!

Ez egy egyrészes történet Gale szemszögéből, ahogyan Katnisst látja az arénában.

Minden nap azt mondom magamnak, hogyha tudtam volna, elmondtam volna neki.

Ha tudtam volna, hogy a Kapitólium elragadja tőlem, akkor minden bizonnyal elmondtam volna neki, hogy valamikor, valahogyan beleszerettem. Én magam sem tudtam róla fél évvel ezelőtt Szilveszterig. Darius flörtölt vele, közben gyakran csókot is kért tőle, amin persze ő csak nevetett. Ezen az éjszakán jöttem rá, hogy nagyon zavar, ha más férfi csókot kér Catniptől.

Csakúgy mint az elmúlt néhány évben készülök arra, hogy a saját nevemet fogom hallani a hangszóróban. Nem túl jók az esélyeim. Negyvenkét cédula fenyeget a gömbben, hogy elragadnak a kerületemből és odalöknek azok kezei közé, akiket a legjobban gyűlölök. A Kapitólium kezei közé. Ehelyett egy olyan cédulát húznak ki, ami miatt az eddigi világom összeomlik. Több száz név van a gömbben és mégis Primrose az akit a pódiumra hívnak.

Nagyon önző dolgot reméltem… reméltem, hogy Catnip hangja nem csendül fel a tér túloldalán. Pillanatok alatt összetört minden illúzióm és bűntudatom támadt az előbbi kevés remény miatt. Ez azt jelentené, hogy Primet küldené a vágóhídra. Legalább Katnissnek van esélye, jó esélye, még ha ő nem is veszi észre.

A második önző gondolatom az volt, hogy Effie Trinket az én nevemet húzza ki a nagy gömbből, amiben a fiúk neve található. Tudtam, hogy ha az én nevemet szólítanák nem lenne senki, aki önkéntesként jelentkezne helyettem. Az arénába szerettem volna menni, hogy biztonságban tudjam őt. Ehelyett egy fiút húznak ki Mellark vezetéknévvel. Csak másodszorra pillantok rá, mert néha az apjával szoktam kereskedni a pékségben. Még mindig jelentkezhetnék önkéntesnek, erőltethetném, hogy részt vegyek a Viadalon.

A pódium szélén lévő képernyő Katnissre közelít, amint megpróbálja megkeresni a közönség között, majd amikor Prim belekapaszkodik Mrs. Everdeen kezébe az arca elhomályosodik és könnyes lesz. Ez volt az a pár másodperces felvétel, ami miatt elakadt a szavam. Azzal, hogy Katniss elment most már két családról kell gondoskodnom.

A törvényszék épületéhez közeledve az volt a legnehezebb, hogy tudom el kell búcsúznunk. Bemegyek a szobába, ő a karjaimba veti magát egy pillanat alatt, szorosan tartom és egy rövid pillanatra elengedem magam. A szavak a nyelvem hegyén vannak, de nincs időnk romantikus pillanatokra. Emlékeztetnem kell őt, hogy harcoljon, hogy élve haza tudjon jönni. A Békeőr túl hamar értem jött, hogy kivezessen, és még csak lehetőségem sem volt, hogy elmondjam, amit akarok. Megkértem, hogy adjon még időt, de kitessékelt az ajtón. Az biztos, hogy az elkövetkező hetekben nem viszek neki extra mókust. Katniss utánam kiabál, hogy vigyázzak a családjára, ami természetes, hiszen tudnia kellene, hogy mindenképpen megtenném. Nem maradhatok tovább, ezt ő is tudja, a Békeőr pedig egyre erősebben rángatja a kezemet.

„Katniss, ne feledd, én” – az ajtó becsapódott és az utolsó szó belém szorult. Szeretlek.

Kénytelen voltam nézni, ahogyan a Kapitóliumban felvonul az egész ország előtt a lángra lobbant ruhájában. Most mindenki láthatja a szikrát, amit hiányoltam egész életemben. A Mellark fiú az élő interjúban szerelmet vallott Catnipnek. Az én Catnipemnek. Katniss arcán nem láttam semmit, amiből tudhattam volna mire gondol. Továbbra is gyűlölöm ezt a távolságot ami közöttünk van, hogy kizárólag a Kapitólium szemüvegén keresztül láthatom, ahol őrzik és zárva tartják, ahol kizárólag azt próbálja mutatni, amiről azt gondolja, hogy a közönség látni akarja.

Eddig nem fordítottam figyelmet a Mellark fiúra. Nehéz lett volna kiválogatni azokat a fiúkat, akik hosszan és vágyakozna néztek Catnip után. Elég sok volt belőlük. Azt hiszem egy évfolyamba járnak az iskolában, néha láttam a srácot. Most hogy belegondolok a Mellark fiú többet nézte őt, mint más fiúk. Természetesen Catnip nem vette észre. Ő nem vette észre sem a fiúkat, sem az érzéseiket. Kénytelen voltam nézni, ahogyan az arénában próbál megküzdeni a megpróbáltatásokkal, amit a Játékmesterek mérnek rá. Haragszom Haymitch-re, amiért nem küldött neki vizet és  azon tűnődök, hogy ezzel  megöli. Catnip akkor kap egy esélyt amikor megtalálja a kis tavat. Minden pillanatban szurkolok neki. Szinte érzem a fájdalmat, amikor a kislány meghal a karjaiban. Amikor Catnip énekel, kényelmetlenül érzem magam, gyűlölve a körülöttem lévő embereket, akik mind a képernyőre szegezik a tekintetüket. Ez egy olyan bensőséges pillanat Katniss és Rue között, ami nem a Kapitólium vagy a Viadal miatt van, de a pillanat nem tartozna a közönségre csak kettőjükre. Ha nem lennék annyira tele haraggal, akkor lehet, hogy megpróbáltam volna letörölni a könnyeket helyette.

Amikor nincs iskola vagy a zavaró kötelező közvetítések, azon kapom magam, hogy az erdőben vagyok, keresve az arcát a fákban, de csak madarakat és mókusokat találok helyette. Nem hiszem, hogy túl sokat gondolkozok az erdőben. Mint egy robot rögzítem a csapdákat és elkapom a kisebb állatokat a bokrokban. Megpróbálkozom az íjjal, de az én lövéseim nem olyan pontosak mint Catnipé, az ölés mindig mocskos. Az emberek még mindig elfogadják a zsákmányaimat.

A legtöbb időmet Primmel és Mrs. Everdeennel töltöm, mert nem bírom elviselni a családom szánakozó pillantásait. Anyukám mindig aggódva figyel és mindig azt kérdezi, hogyan vagyok képes megbirkózni vele. A testvéreim azt a kérdést teszik fel, ami szétszakítja a bensőmet. Ilyenkor emlékeztetnem kell magam, hogy még nagyon fiatalok és nem értik mennyire fáj nekem, ha megkérdezik, hogy Katniss meg fog-e ma halni.

Prim és Mrs. Everdeen nem csinál ilyet, csak szorosan megfogják a kezemet és csendesen Catnip mellett állunk. Prim bizalmasan elmondta nekem, hogy az anyja megint elveszett a saját börtönében az első néhány napban. A viadal első vetítése ébresztette fel és emlékeztette Catnip utolsó kiáltására. És Mrs. Everdeen összeszedte magát a kisebbik lánya kedvéért. Néha mikor rápillantok látom a szemében a gomolygó felhőket. Nem hibáztatom ezért. Szeretnék tenni valamit, hogy ne lássa Catnipet ennyire szenvedni.

A Játékmesterek játékszabály módosítást jelentettek be megadva a reményt, hogy mindkét kiválasztott visszatérhet a tizenkettedik körzetbe. Ő Mellarkot hívja az erdőben és én haragszom rá, amiért az éjszaka közepén hangoskodik. Amiért nem engem hív, nem az én nevemet mondja. Észreveszem, amint Prim egy pillanatra rám néz, majd továbbnézi a tévét. A tarkóját bámulom és csodálkozom, vajon mit gondol vagy mit tudhat.

Jelzik a kötelező közvetítés végét, de holnap vissza fognak térni. Elköszönök Primtől és Mrs. Everdeentől és haza megyek a saját ágyamba, ahol nem tudok elaludni. Bámulom a plafont a sötétben és egyetlen gondolat jár a fejemben. Az én Catnipen egy másik fiú nevét hívja, a név úgy hagyja el az ajkát, ahogyan soha nem gondoltam. Lehet hogy ez jelent valamit?

Boldognak kellene lennem, hogy van egy másik szövetségese. De Mellark megsérült valahol és ismerve az én Catnipemet nem fogja hagyni, hogy szenvedjen, hanem segíteni fog neki abban, hogy felépüljön. Nem beszélve arról, hogy ez az a fiú aki bevallotta, hogy szerelmes belé. Azt hiszem a legborzasztóbb az lenne, ha ő is viszonozná a pék fiának érzéseit, anélkül, hogy eddig tudott volna róla.

Ahhoz hogy segítsen Mellarknak meg kell csókolnia. A sarokból nézem a tévét és látom, ahogyan Katniss fölé hajol és az ajkait a fiú szájához nyomja. Beletelt néhány pillanatba mire rájöttem, hogy éppen az ő első csókját nézem egy lázas fiúval az arénában. Nem tudom, hogy képzelte, az első csókját és én hogyan képzeltem vele. Az elmúlt hat hónapban sokszor elképzeltem, hogy az arcát a kezembe fogom és gyengéden megcsókolom, és ő rájön a saját érzéseire velem kapcsolatban. Egy buta fiú fantáziái.

Megrántom a lábam és teszek néhány lépést az ajtó felé, megállok majd visszafordulok. Egy-két pillanatig lépdelek, miközben Prim és Mrs. Everdeen a tekintetüket rám szegezik.

„Gale… jól vagy? kérdezi Prim.

„ Természetesen jól vagyok. Miért ne lennék jól? Ő biztos… ő…” nem fejezem be a mondatot mert elfelejtettem mit akarok mondani. Inkább belevágom az öklömet a mellettem levő falba. Mrs. Everdeen felugrik és sikolt egyet, a kezét a szája elé kapja, a szeme tágra nyílt a döbbenettől. „Sajnálom.” - mondom, a düh eluralkodott rajtam. „Nagyon sajnálom, nem akartam ezt tenni.” Motyogom a kezeimet lógatva.

Prim sóhajt egyet és odalép hozzám, megfogja a kezem és kivezet a konyhába. Megtisztítja a kezemet és kihúzza a szilánkokat a bőröm alól és bekötözi, hogy elálljon a vérzés. „Sajnálom”, motyogom újra.

„Semmi baj” nyugtat meg. „Csak ne viselkedj így” teszi hozzá és egy kicsit elmosolyodok. Prim is elmosolyodik egy pillanatra, de az arca komollyá változik. Sóhajtok egyet és megölelem, úgy ahogy a testvéreimet. „Nem a te hibád” motyogom és megcsókolom a feje búbját.

„De az enyém” mondja halkan az ölelésembe, mert nem akarja, hogy az anyja meghallja. „Az én nevemet húzták az aratáson. Ha nem az én nevemet húzzák, ő nem jelentkezik önkéntesnek”.

„Akkor nem ő lenne Katniss” szakítom félbe szigorúan. „Ő a nővéred és jobban szeret téged mint bármi mást ezen a világon. És pontosan ez az amiért vissza fog térni hozzád-hozzánk.” mondom határozottan bólogatva.

„Úgy gondolod, hogy igen?” kérdezi Prim csendesen, a szemeiben keresve a választ.

„Igen” mondom végre, mert én hiszek benne. És csak most jöttem rá. Biztos vagyok benne, hogy visszatér hozzánk, mert nem tudok elképzelni egy olyan világot, ahol ő nem létezik.

Visszamegyünk a szobába éppen időben ahhoz hogy lássam, amint Katniss ajka újra hozzáér a Mellark fiú szájához, és én érzem az epe ízét a számban.

A következő nap megérkeznek a kamerák készen az interjúkra a családdal és a közeli barátokkal. Prim és Mrs. Everdeen az elsők, majd keresztül mennek a városon, hogy beszéljenek valakivel, aki közel áll Katnisshez. Úgy tűnik mindenki hozzám küldi őket.

A legjobb az egészben az, hogy mindenki úgy emleget mint Katniss unokatestvérét, amiről még én sem tudtam.

Kíváncsi vagyok kinek volt az ötlete vagy ez is része Haymitch tervének. Nem akarnak egy esetleges riválist, aki megzavarná az elátkozott szerelmesek történetét, így úgy kell a kamerák elé állnom mint a szeretett lány rokona. Ez az egyetlen dolog amit tehetek, hogy megvédjem őt.

Mennyire szeretném ha lenne rá lehetőségem, hogy elpusztítsam a Kapitóliumot.

„Mit gondolsz a bimbózó románcról az unokatestvéred és Peeta Mellark között? Unokatestvér. A világ ízléstelennek tűnik ebben a pillanatban.

„Soha nem láttam rajta, hogy bejön neki. Sok fiú bele volt zúgva, de ő általában észre sem vette.” Arra gondolok, mikor minden vasárnapot együtt töltöttünk az erdőben.

A kérdések folyamatosan záporoznak, de amikor nem mondok semmi érdekeset elmennek.

A hír gyorsan elterjed, hogy Katniss és én unokatestvérek vagyunk, és találkozok lányokkal, akik a semmiből tűnnek elő. Egy különös lány, akit Keeta-nak hívnak üldöz engem, mindig valahol a közelemben van és flörtöl velem közben pedig  nagyon csinos. Pár nappal azután, hogy Katniss megtalálta Peetat, azt kell néznem hogy a közvetítés többnyire róla és Peetáról szól a saját kényelmes kis barlangjukban. Először ő kockáztatja az életét a lakomán, én ültem a helyemen, miközben Prim a csuklómat szorította olyan erősen, hogy még mindig kék foltok vannak rajta. Majdnem megölte az az őrült lány a második körzetből, de Tresh megmentette. Visszatért Peetához és összeesett mellette miután megmentette az életét. Utálom ezért Peetát. Hogy elég fontos Katnissnek ahhoz, hogy kockáztassa a saját életét azért hogy ő jobban legyen. Mindketten gondoskodnak egymásról, hogy a másik újra egészséges legyen. Egyre kevésbé akarom ezt nézni miközben visszahanyatlok a székre. Csókolóznak, és kedves történeteket mesélnek egymásnak. Azon kapom magam, hogy megbántódtam, féltékeny vagyok és dühös.

Másnap Keeta megjelenik a semmiből és nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom tenni, de a kezembe fogom az arcát és megcsókolom. Bűntudat ébred bennem majdnem olyan gyorsan, ahogyan forró ajkai az enyémre tapadtnak és azon csodálkozom, hogy mi a fenét csinálok. Alig ismerem ezt a lányt és nem is emlékszem az ajkai ízére. A csók pár másodpercig tart mielőtt elhúzódom és meghátrálok.

„Hé! Hová mész?” kiabál utánam, de én megfordulok és elfutok.

Áthajolok a csendes kerítés alatt és befutok a fák közé, és csak akkor lassítok, amikor pár mérföldre vagyok a kerítéstől és csak a vadon vesz körbe. Lehajolok, a térdemre teszem a kezem és bele telik néhány percbe mire levegőhöz jutok és alábbhagy a zihálásom. Néhány méterre tőlem mozog valami egy fa mögött. Abba az irányba állok, félrecsapom a bokrokat és Katniss nevét kiabálom.

A nyúl megpróbál elmenekülni, de az egyik csapdám elkapta, amit néhány nappal ezelőtt helyeztem el. Emlékeztetem magam, hogy Katniss nincs itt, ő valahol az arénában küzd az életéért és a pék fiát ölelgeti helyettem. A többi kiválasztottat meg kellene ölnie, nem pedig csókolgatni kellene őket. A földre esek, mint egy rakás szerencsétlenség, kíváncsian figyelem a csapdába esett nyulat és azon kapom magam, hogy szabadon akarom engedni. Ehelyett inkább gyorsan meg kellene ölnöm és betenni a vadásztáskámba, tudva azt, hogy Greasy Sae nagyon hálás lesz egy kis extra húsért.

Furcsa, hogy az egyetlen embertől függ most a nyúl sorsa azzal, hogy Katniss eltávozott az életünkből. Eszembe juttatja azokat a napokat mielőtt találkoztam Katnissszel, miután meghalt az apám. Az családom éhezett, persze anyám mindent megtett amit tudott, annyit dolgozott amennyit csak tudott, hogy eltartson bennünket. De nagyon nehéz volt három kicsi gyerekkel és egy nagyobbal. Én még iskolába jártam és túl fiatal voltam ahhoz, hogy a bányában dolgozzak, de az apám megtanított nekem néhány trükköt mielőtt meghalt a bányabalesetben. Apám tíz éves koromban kezdett el velem vadászni, megmutatta a legjobb helyeket az erdőben a vadászathoz, megtanította hogyan állítsak csapdát. Apám csak néhány alapvető csapdát ismert, de én megtanultam és bővítettem a tudásomat néhány komplikáltabbal. Mindig úgy tudtam, hogy ez az egyik dolog amiért büszke volt rám.

Sokáig haboztam, biztosan az apám benyomására, hogy kimenjek a kerítésen kívül. Meggondoltam magam egy éjszaka alatt miután segítettem a gyerekeket megfürdetni. Rory levette az ingét és láttam az összes bordáját, éreztem a gerincét a mosdókendő alatt. A kisöcsém éhezett és tudtam, hogy ezt nem engedhetem meg. A következő napon amikor kimentem az erdőbe, fogtam néhány mókust. Anya dühös volt, de végül is tetszett neki, hogy végre rendesen ettünk.

Ellenálltam a múltbeli gondolatnak és lelőttem egy mókust a közeli fán, beraktam a táskámba a nyúllal együtt. Mindkettőt elviszem Greasy Sae-nek, tudva azt, hogy anyának sok húsa van a tegnapi vadászatomról. Megállok a háznál, hogy ledobjam a táskámat, megbizonyosodom a gyerekek viselkedéséről, búcsúzóul megcsókolom anyát egészen az Everdeen házig megyek át a városon.

A kötelező megtekintés bejelentése megvolt és mi a leülünk a tévé elé készen a nap eseményeire. A vihar elállt és Catnip elvitte Peetát vadászni. Amikor külön vannak és Peeta csendben van, a kamerák követik Katnisst, amint keresztül rohan a fákon a nevét kiabálva. Peeta biztonságban van, de úgy érzem rosszabb mint korábban. Ahogyan a nevét kiabálta, ahogyan futott érte kétségbeesetten elcsodálkozok, hogy lehet Mellarknak tényleg nincs versenytársa, ahogyan ő mondta.

De én ismerem az én Catnipemet és tudom milyen kemény az ő páncélja. Néhány nap egy barlangban nem elég, hogy azok a kemény, védelmező falak amiket épített leomoljanak. Megnyerő dolgokat mond neki és sokszor megcsókolja, de ennek nincs értelme. Az a Catnip akit én ismerek szarkasztikus és engesztelhetetlen, így nem értem miért nyugtatja meg olyan gyorsan ez a Mellark fiú? Kezdem azt hinni, hogy ez csak egy trükk a közönségnek, hogy eljátsszák a szerelmeseket. Vagy én vagyok túl makacs ahhoz, hogy beismerjem, hogy látok egy lányt aki talált egy fiút akit megkedvelt a szokatlan körülmény között.

Amikor újra csókolóznak, észreveszek egy apró mosoly jelenik meg Prim ajkain. Ez gyorsan eltűnik az arcáról és rám pillant abban a reményben, hogy nem vettem észre. Kezdek arra gondolni, hogy én vagyok az egyetlen akit nem izgat az a lehetőség, hogy Catnip és Peeta kéz a kézben térjenek haza. Csak azt akarom, hogy az én Catnipem visszajöjjön biztonságban és egyedül..

Nem engedhetem meg magamnak, hogy foglalkoztasson a lehetőség, hogy haza jön, különösen nem a következő éjszaka, amikor megjelentek a mutánsok. Ijesztő lények, akik le akarják vadászni a kiválasztottakat, az utolsó hármat egészen a bőségszaruig üldözik. Amikor először meglátjuk a mutánsokat Prim sikít egyet és könnyek szöknek a szemébe. Odahúzom a mellkasomhoz, hogy megöleljem, mialatt a képernyőn tartom a szemem.

„Psszt, minden rendben van. A mi Katnissünk erős és gyors. Minden rendben lesz vele, minden rendben lesz.” Mormolom Prim feje búbján, közben próbálom magammal is elhitetni. Ő erős és gyors és ő biztonságban van a Bőségszaru tetején és segít Peetának is felmászni. Cato kivár és harc következik. Amikor fogást talál Peetán és azzal fenyegetőzik, hogy mindkettőjüket a szélére húzza nem tudom eldönteni, hogy akarom-e vagy nem. Csak ennek az egy fiúnak kell meghalnia és az én Catnipem haza tudna jönni. Ha Cato magával viszi a Mellark fiút, akkor Katniss rendben lesz, végig viszi a dolgát és én itt leszek vele egész idő alatt. De ha most a Mellark fiú meghal tudom, hogy az én Catnipen többé nem lesz ugyanaz. Talán soha.

A második körzeti fiú átesik a Bőségszaru szélén és a mutánsok szétszaggatják, mialatt mi mind a hárman a képernyőt bámuljuk a horrort nézve. Mrs. Everdeen szólal meg először.

„Megcsinálták! Megcsinálta.” suttogja.

„Haza fog jönni?” kérdezi Prim halkan.

„Haza fog jönni!” ismétlem meg és hirtelen nevetni kezdek. Mindannyian nevetünk és ujjongunk, mert az én Catnipem haza fog jönni hozzánk, Katniss vissza fog térni.

Panem közvetítője megjelenik a tévében és nincsenek többen az arénában. Hirtelen abbahagyjuk és bámulunk rá.

„Miért nem jelentik be a győzteseket?”kérdezi Prim. „Anya, miért nem mondják már be, hogy megnyerték a viadalt?” Prim kezd pánikba esni kétségbeesetten nézi a képernyőt és az anyját.

„Nem tudom kicsikém, nem tudom.” Mrs. Everdeen hangja elakad.

„Az éjszaka miatt van?” Mormolom, leginkább saját magamnak. Vajon csak le kellene feküdnünk és megvárni a holnap reggelt? Mintha tudnánk most aludni.

Visszatérek a saját otthonomban, ahol anya kerüli a tekintetemet és a gyerekek már alszanak. Fekszem az ágyban, forgolódok és kíváncsi vagyok arra, hogy az én Catnipem vajon mit csinál. Ha ő nyert, akkor mi biztosan tudnánk. Szóval mi folyik ott? A második körzeti fiú nem halt meg, amikor elment az adás akkor még küzdött.

Fény szűrődik be a szobába és mi készen állunk, hogy iskolába menjük amikor a bejelentést közlik. Iskola és munka elmarad a mai nap és össze kell gyűljön mindenki a téren a viadal kötelező megtekintésére. Ez azt jeleni, hogy nagy valószínűséggel ma be fogják fejezni.

Körülvesznek a tizenkettedik körzetbeli emberek és soha nem akartam jobban egyedül lenni, mint ezekben a percekben. A téren csendesen nézzük, ahogyan Katniss a halálos lövést adja le a második körzeti fiúra, akinek ezzel véget érnek a szenvedései. Érezni a megkönnyebbülést a téren és az emberek elkezdenek megnyugodni. A morajlás elindul a tömegben, hallom az emberek arról beszélnek, hogy haza fognak jönni. A tizenkettedik körzet szerelmesei. Még mindig a képernyőt nézem, ahol Katniss és Peeta a tóhoz sántikálnak várva a trombitákat, amik nem akarnak megszólalni.

Mindenki észreveszi ezt, mert az ujjongó morajlást felváltja egyfajta zavargás. Hol vannak a trombiták? Miért nem jelentik be a győzteseket? A szemeim Katnisst nézik a képernyőn látva, az érzelmeit, amiket most nem rejt el.

A második bejelentés. Az utolsó szabály változást visszavonták. Egyetlen győztes lehet csak. A tömeg kapálózik, sír, ahogyan ráeszmélnek, hogy vagy Peeta vagy Katniss meg kell ölje a másikat. Biztosan nem fogják hagyni mindkettőjüket nyerni.

Mereven állok és csikorogtatom a fogaimat, figyelem ahogyan Katniss és Peeta egymásnak érvelnek. Csak öld meg és gyere haza. Egyikük sem akarja megtenni és azt kívánom bárcsak ismerném az én Catnipemet. Nem fogja megölni, most nem. Amikor előveszi az éjfürtöt, belemarok a körmeimmel a tenyerembe és csendben haragszom rá. Ha megteszed, soha nem fogok megbocsátani.

Háttal állnak egymásnak, az éjfürtöt fogják a kezeikben és a szabad kezüket összekulcsolják. Elkezdenek visszaszámolni háromtól.

Ne merd lenyelni azokat a bogyókat. Csinálj úgy mintha megtennéd és hagyd hogy a pék fia megegye őket.

Mindketten a kezüket a szájukhoz emelik, a bogyók hozzáérnek az ajkaihoz. Nekem soha nem lesz esélyem, hogy érezzem az ajkait.

Soha nem fogom megbocsátani neked. Ne csináld Catnip.

Claudius Templesmith kezd felettük kétségbeesetten beszélni és közli, hogy hagyják abba. Kiköpik a bogyókat és kimossák a szájukat. Túlélte.

„A Tizenkettedik körzet kiválasztottai!” Haza jön, Catnip haza jön. Prim hirtelen mellettem terem ragyogó mosollyal az arcán.

„Megcsinálta, Gale! Megnyerte!”
„Nyertek” kiabálja valaki a tömegből. Persze, de nem csak az én Catnipem jön vissza, hanem a Mellark fiú is. Meg kell várnom míg kiderül, hogy volt-e igazság ezekben az állítólagos érzésekben, hogy volt-e jelentése azoknak a csókoknak. Ki kell várom, hogy kiderüljön van-e esélyünk: Catnipnek és nekem.

Eredeti: https://www.fanfiction.net/s/7996208/1/Holding-on-to-Catnip