Tekla Miller: Érzések arénája 8. fejezet

Katniss és Peeta kibékültek. Mi jöhet még ezután? Kritikának még mindig örülök!

Korhatár: 16 év

8. fejezet: Megnyílni egymásnak

Reggel friss kenyér illatára ébredek. Peeta lent sürgölődik a konyhájában, amikor kócosan, pizsamában lemegyek a földszintre.

 – Jó reggelt, Ms. Everdeen! – vigyorog. – Úgy hallottam, szereted a forró csokit, amivel reggel várlak, így készítettem neked egyet! – mosolyog rám. – Azt is hallottam, hogy a szívedhez a sajtos zsemléken át vezet az út, így már bent csücsülnek a sütőben. – A tekintete nyugodt, gyönyörű, kék szemeiben elveszek, amikor odamegyek hozzá, és megölel.

 – Ezt mivel érdemeltem ki? – kérdezem.

 – Igazából semmivel – mondja Peeta. – Csak nagyon szeretlek – mondja, és megcsókol.

Az egész napot együtt töltjük. Peeta megmutatja, hogy mit festett, mialatt én a Kapitóliumban terveztem a Gale-el kapcsolatos jövőmet. Nem tudott sem enni, sem aludni, így az idő nagy részét az ecsettel töltötte. Festett süllyedő hajót, háborgó tengert, pusztító erejű vihart. A képek a vásznon tökéletesen tükrözik a lelkiállapotát, ahogyan a szeme alatti sötét karikák a nem alvást.

Aztán kitalálja, hogy süssünk sütit. Bemegyünk a városba, együtt. Greasy Sae-nél eszünk egy levest, és megkérjük, ha legközelebb jön Haymith-hez takarítani, jöjjön át hozzám is. Peeta kívánsága volt. Nem képes így átjönni hozzám, hogy tudja, Gale ott aludt. Aztán hazamegyünk hozzá. A süteménysütést elhalasztjuk. Nekem át kell ugranom a saját házamba, mert egy napja nem voltam ott. Peeta nem akar velem jönni, egyelőre. Összeszedem néhány cuccomat, és visszatérek hozzá.

Este videón megnézzük a Nagy Mészárlást. Rengeteg kérdése van. Próbálok neki nyugodtan válaszolni. Engem már nagyon fáraszt az igaz-nem igaz játék, de nincs mit tennem. Ő nagyon sok mindenre nem emlékszik, vagy másképpen emlékszik az eltérítés miatt.

Összevetve, tartalmas estét tudhatunk magunk mögött. Minden kellemetlen kérdésért kárpótol az, hogy megint a karjaiban alhatok. Reggel rádöbbenek, hogy két napja nem gyötörnek rémálmok, Peeta sötét karikái a szeme alatt pedig egyre halványabbak lesznek.

Peeta mindenben megpróbál a kedvemben járni. Én pedig minden kérdésére felelek. Megnézzük az első viadalt is, sokat beszélünk a háborúról, meg arról, amikor rám támadt.

Mindketten értekezünk a pszichológusunkkal. Saját magamat is meglepve vele, mindent elmondok neki a telefonban. Az egész históriát Gale-lel, az elejétől a végéig, meg hogy szerelmes vagyok Peetába. Nem lepődik meg, főleg azok után, amit a rendelőjében műveltem, amikor nem volt hajlandó semmit Peeta állapotáról mondani. Azt tanácsolja, legyek nagyon őszinte Peetához, még akkor is, ha nem kellemes beszélni róla. Akkor ismét bízni fog bennem.

Peetának is mondhatott valamit, mert többször megcsókol, mint eddig. Szeretek vele csókolózni. Az ajkai finomak és puhák. És akárhányszor a szája az enyémet érinti, megremeg a térdem.

Valamelyik nap végre nekiállunk megsütni a sütit. Peeta kinyújtja, én meg segítek szaggatni. Mikor megsül, cukrozott tojáshabból díszítést nyomunk rá. Peeta művészien rajzol, én meg csak krikszkrakszokra vagyok képes. Egyre többet nevetünk, amikor együtt vagyunk. Sokszor azon veszem észre magam, hogy nézem őt. Elidőzik a tekintetem a kezén, az ujjain, az arcán, bámulom a szempilláit. Felfedezem, hogy amikor azt hiszi, nem figyelek, ő is sokat néz engem.

 – Katniss! Gyere, vigyünk Haymitchnek egy kis sütit – javasolja Peeta, mikor végre kibohóckodtuk magunkat. – Mióta kibékültünk, felé sem néztünk.

 – Ezek szerint nem is kíváncsi ránk – mondom lemondó hangon.

 – Dehogynem. Felhívtam, és mondtam neki, hogy minden a legnagyobb rendben – mosolyodik el Peeta. Megfogja a kezemet, és húz, hogy induljunk – Utána meg átmehetnénk hozzád is.

Ezt nagy haladásnak veszem. Greasy Sae tegnap kitakarította az egész házat. Délelőtt Haymitchnél volt, utána meg nálam.

Haymitch az első kopogásra kinyitja az ajtót.

 – Mi újság, drágaságom? – vigyorog. – Ki vagy virulva! Peeta, mit csináltál ezzel a lánnyal?

 – Semmit – mondja Peeta, miközben fülig vörösödik.

 – Szerelmesek vagyunk – próbálom megmenteni a helyzetet. – De jól látom, hogy józan?

 – Igen, drágaságom! Vendéget várok – Peetával egymásra nézünk. Haymitch látja a tekintetünket, és kérdés nélkül is válaszol. – Nem kötöm az orrotokra, ki az.

Peeta arcára van írva – ugyanarra gondolunk. Titkos látogató? Vajon ki lehet az? Haymitch próbál úgy tenni, mintha begurulna.

 – Na, elég legyen a kíváncsiskodó tekintetekből! Menjetek turbékolni! Azt a sütit meg adjátok ide, ha nekem hoztátok – kapja ki Peeta kezéből a tányért. – Megyek, mert sietek. – És becsapja az orrunk előtt az ajtót.

Most legalább van is rá oka. Mi átmegyünk hozzám, közben azt taglaljuk, hogy ki lehet a látogató, ha Haymitch képes az italról is lemondani miatta.

Bemegyünk a házba. Peeta szétnéz, majd feltesz egy csomó kérdést. Megint igaz-nem igazt játszunk. “Mi történt itt, a házban, Gale-el?” Válaszolok, mert megígértem neki. Közben egyre jobban görcsöl a hasam alja. Peeta látja, hogy nem érzem jól magam.

 – Fáj valamid, Katniss? – kérdezi aggódva.

 – Egy kicsit, a hasam – mondom.

 – Túl sokat ettél? – Olyan ártatlanul kérdezi, hogy ha nem lennék belé fülig szerelmes, akkor most biztosan beleszeretnék.

 – Tudod, a lányoknál van ilyen minden hónapban – sütöm le a szemem.

Peeta is zavarba jön, ezért szótlanul odaül mellém, és szorosan megölel. Hozzábújok. Kezdjük szavak nélkül is érteni egymást.

Meggyőzöm, hogy maradjunk nálam. Legnagyobb meglepetésemre belemegy. Az ágy, a párna ismét Peeta-illatú lesz. Valahogy szólnom kellett neki, nehogy most álljon neki próbálkozni nálam.

Az elkövetkező pár napban jobban szenvedek, mint általában szoktam. Erősebbek a görcsök, mint máskor. Próbálom nem mutatni, de Peeta látja rajtam. Ezért alig engedi, hogy felkeljek. Utoljára akkor szenvedtem ennyit, amikor tizenhat évesen először tudtam meg, mivel jár a női lét.

Harmadik nap felkelek, hiába nem akarja Peeta.

 – Mit szólnál, ha elmennék vadászni? – kérdezem tőle.

 – Jobban vagy?

 – Igen. Nincs semmi bajom, csak van, hogy rosszabbul, és van, hogy jobban viselem. Pár nap alatt elmúlik – mosolygok rá. – Jólesne egy séta az erdőben. Közben lőhetnék nyulat vagy mókust, és megennénk vacsorára.

 – Nem akarom, hogy egyedül menj oda – jelenti ki szigorral a hangjában, ami teljesen érthető. Mikor legutoljára vadászni voltam, akkor találkoztam Gale-el.

 – Akkor nem megyek. – Semmi gond. Nagy levegőt veszek, és arra gondolok, hogy még egy kis idő, és nem lesz semmi gond. Újra elmehetek majd vadászni.

 – De! Menjünk együtt! – Képtelen ötlet. Peeta nagyon hangosan lépdel, az összes vadat elüldözi.

 – Rendben. Menjünk – egyezek bele. Közben leteszek a mai érdemi zsákmányról. – Nézzük meg a csapdákat, aztán meg hazajövünk.

Megfogja a kezem. Miközben megyünk, folyamatosan az első viadalról beszél. Hogy mennyire a gondját viseltem, és hogy mennyi mindent tanult meg az erdőről. Annyira figyelek rá, hogy észrevétlenül a tóhoz terel. Hirtelen nagyon mérges leszek rá.

 – Minek jöttünk ide, Peeta? – kérdezem.

 – Mert szeretnék néhány kérdésre választ kapni – mondja. – Katniss! Tudnom kell, mi történt, amikor otthagytad Gale-t a partin.

 – Megmondtam neki, hogy nem lehetek a felesége. Mire közölte, hogy jöjjek haza hozzád, mert minden éjszaka a te nevedet mondom álmomban. – Gale arca jelenik meg előttem. Az összetört tekintetét látom magam előtt, amikor kimondja, hogy nincs esélye.

 – Vele töltötted az éjszakákat? – Peeta hangja kezd feszültté válni.

 – Igen, Peeta, vele töltöttem. Úgy volt, hogy összeházasodunk. – Próbálok nyugodt maradni, bár ezen emlékek felidézése igen megnehezíti a feladatomat.

 – És mit történt köztetek? – Kezdi egyre rosszabbul viselni.

 – Minden – válaszolom, miközben a füvet bámulom a lábam alatt. – Azok a dolgok is. – Most, hogy végre kimondtam, könnyebb. – De ez nem számít, Peeta! Itt vagyok veled, és itt is maradok!

Átölelem a nyakát, érzem a feszülő izmait. Nem tudok mást tenni, mint magamhoz szorítom, hogy érezze, itt vagyok vele, hogy egyedül az övé vagyok. Meglepetésemre visszaölel. Kézen fog, maga után húz, hogy üljünk le a tóparton. Majd elkezd faggatni arról, hogyan történt pontosan, mit éreztem, miért engedtem Gale-nek, fájt-e. Először nehezemre esik válaszolni, aztán kitálalok. Elmondok neki mindent, amire kíváncsi. Azt is, hogy nem igazán működött a testi kapcsolat. Nagyon felkavar a dolog, mert rádöbbenek, hogy nagyon szeretni akartam Gale-t, viszont a legrosszabbat sikerült vele tennem: reményt adtam neki, és becsaptam.

Peeta megvigasztal, majd megfogja a kezem, hogy induljunk. Mielőtt elhagyjuk a tavat meg a kunyhót, bocsánatot kér.

 – Ne haragudj rám, Katniss! De tudnom kellett.

 – Nem haragszod rád. Csak menjünk innen, nem akarok itt lenni.

A visszaúton semmi érdekesről nem beszélünk. Peeta próbálja oldani a feszültséget, de ettől függetlenül nem érzem jobban magam.

Hozzám megyünk, és ott maradunk. Elfogyasztjuk a vacsorát. Üres kézzel jöttünk, így azt esszük, ami van: kenyér, vaj, dzsem. Majd lefekszünk aludni. A mai nap felzaklatott, Peeta karjai viszont megnyugvást hoznak, az illata mindig eléri ezt a hatást. Annak ellenére, hogy mindent tudni akart, nem haragszom rá. És ahelyett, hogy elzavart volna, itt van mellettem. Próbálok vele együtt lélegezni, és szép lassan mély álomba szenderülök.

Reggel, miután felkelünk, átmegyünk Haymitch-hez.

 – Jó reggelt! – vigyorgunk rá.

 – Mit kerestek itt? – kérdezi.

 – Ki az, Haymitch? – Effie jelenik meg, pongyolában. – Sziasztok, drágáim! Gyertek beljebb – csicsergi. – Micsoda meglepetés! Hogy ti milyen szépek vagytok együtt!

Peetával egymásra nézünk, és elmosolyodunk.

 – Tudja, Haymitch! A csomagom a Kapitóliumból. Azt ígérte, mára meglesz – mondja Peeta.

 – Gyertek be, drágáim! Igyatok egy kávét! – tessékel befelé minket Effie. – Katniss, hogy te milyen jól nézel ki! Szebb vagy, mint valaha!

 – Köszönöm, Effie! – mondom.

 – Gyere te is, Peeta! Üljetek csak le! Hozom a kávét, drágáim! – Effie ugyanolyan affektálós, mint amilyennek megismertük. De nagyon jószívű.

 – Tessék, Katniss, Peeta. Haymitch, kérsz kávét? – mosolyog Haymitchre.

 – Szóval te vagy Haymitch titkos vendége? – Ezt nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem.

 – Nem, dehogyis vagyok titkos – magyarázza lelkesen. – Csak gondoltam, elugrok ide látogatóba. Mióta nincsenek viadalok, olyan ritkán járok ide – nevetgél a saját mondatai közben. – Haymitch pedig felajánlotta a hálószobáját, ő úgysem használja.

 – Hozzám is jöhettél volna. Nem is szóltál, hogy jössz.

 – Jaj, drágáim, ne haragudjatok. Említette Haymitch, amikor telefonáltam, hogy volt egy kis fennakadás köztetek, és jobb lenne, ha benneteket most nem zavarnánk. De úgy örülök, hogy látom, hogy minden rendben van veletek! – Most elkezd tapsikolni.

 – Egészségetekre! – emeli fel Haymitch a rumos poharát, de alig van benne pia. Közben Peetára kacsint, amiről azt hiszi, hogy nem láttam.

 – Miután elmenekültél, Katniss, Gale összejött Johannával – csicsereg tovább Effie azon az idegesítő hangján.

 – Tényleg? – kérdezem meglepődve. Ezek szerint gyors vigaszra lelt.

 – Nem is értem, hogy egy ilyen helyes fiú, mint Gale, miért pont egy ilyen agresszív vademberrel mutatkozik. Pedig bárki boldogan omolna a karjaiba egész Panemben – magyarázza Effie lelkesen. Bárki, csak pont én nem.

 – Illenek egymáshoz – állapítja meg Peeta, de mindvégig az arcomat figyeli, hogy mit reagálok.

 – Áruljátok el nekem, drágáim, hogyan tudnám rávenni Haymitchet, hogy hajlandó legyen meglátogatni a Kapitóliumban? – vált témát Effie, aki persze semmit nem vett észre abból a feszültségből, ami köztem és Peeta közt megjelent Gale nevének hallatán.

 – Egy nagy üveg rummal – feleli Peeta nevetve. Mire én is kacagni kezdek.

 – Na, elég legyen! Menjetek turbékolni, minket meg hagyjatok békén! – förmed ránk Haymitch. – Itt a csomagod, Peeta! Na, nyomás! Megittátok a kávét, úgyhogy tűnés haza! – Megint kacsint egyet Peetára.

 – Örülök, hogy láttalak, Effie! – mondom, és megölelem.

Gyorsan elbúcsúzunk, majd, amint kimegyünk az ajtón, Peetára nézek.

 – Te tudtad, hogy Effie jön? – kérdezem.

 – Dehogy tudtam. Csak egy csomagot rendeltem. Néhány új formát.

 – Szerinted van valami köztük?

 – Lehetséges. – Peeta sokszor jobban látja a dolgokat, mint én. – Haymitch végül is egész kapós lenne a nők körében, ha nem lenne folyton részeg. És Effie kedvéért még ki is józanodott. – Erre mindketten elkezdünk nevetni.

Érdekes gondolat: Haymitch és Effie.

Peetával bemegyünk a városba különböző alapanyagokat venni. Megint szeretne valami különleges kenyeret sütni nekem. Érzem, hogy nagyon szeret engem. És egyre kevesebbet kérdez. Jó volt Dr. Aurelius tanácsa, feleljek mindenre őszintén, még akkor is, ha nincs ínyemre a válasz.

Az emberek megnéznek minket, amikor kézen fogva sétálunk. Azok után, amit a tévé közvetített rólam és Gale-ről, nem is csodálkozom. Előbb-utóbb már nem lesz meglepő, hogy hazajöttem.

Miután hazaérünk Peetához, a konyhában próbálok elpakolni, ő pedig eltűnik. Az emeletről hallom, amint lekiabál:

 – Katniss! Gyere fel! Segíts megkeresni valamit!

 – Jövök! – Ami még maradt, leteszem az asztalra, és elindulok az emeletre.

Peeta a háló előtt vár. Az ajtó be van csukva.

 – Most csukd be a szemed – mondja. – De ne less ám!

Behunyom a szemem. Hallom, amint kinyitja az ajtót. Megfogja a kezemet, és bevezet.

 – Meglepetés! Most már kinyithatod!

Amikor kinyitom a szemem, a szoba gyertyafényben úszik, és a pipereasztalon egy nagyon szép köntös vár. A szavam is elakad, hirtelen megszólalni sem tudok.

 – Gyere, nézd meg! – Odamegyek, és látom, hogy egy hálóinget, és hozzá illő köntöst kaptam. Az anyag selyemhez hasonlít, és nagyon szép, halványnarancs színű. Pont, mint a naplemente.

 – Ez gyönyörű! – A meghatottságtól alig tudok megszólalni.

 – Azt gondoltam, mivel sokat vagy nálam, és nem vagy hajlandó áthozni még egy pizsamát sem, egyszerűbb lesz, ha megleplek eggyel – vigyorog Peeta.

 – Köszönöm! – Az egész annyira megható. – Nagyon szeretlek!

 – Én is szeretlek! – Finoman magához húz, és megcsókol, hosszan és érzékien. Én pedig elveszek ebben a csókban.

Mire feleszmélek, Peeta felvesz, és odavisz az ágyhoz. Gyengéden letesz, és odaül mellém. Gyönyörű kék szeme kérdően néz rám, de nem mond semmit. Lehet, hogy most várja tőlem a jelet? Az ajkához érintem az ajkamat, így próbálom neki azt mondani, hogy igen. A szája lecsúszik a nyakamra, és az érintésétől és a leheletétől megborzongok. Egyáltalán nem esik rosszul. Sőt. A testem újra és újra libabőrös lesz az érintésétől. Újra a számat csókolja, közben átölel. Érzem, ahogy a keze lejjebb csúszik, és az ingem alatt megérinti a bőrömet. Nem tudom, mit kellene csinálnom, így követem a példáját. Megpróbálok én is rést keresni az inge alatt. Az ujjaimat végighúzom a hátán. Igyekszem olyan lágyan simogatni, mint amilyen finoman ő ér hozzám. Az ő teste is libabőrős lesz. Egyre hevesebben csókol, ajka mégis gyengéden ér az enyémhez. Abbahagyja a csókot. Megint a szemembe néz.

 – Ugye vigyázni fogsz rám?– kérdezem kissé kétségbeesve, amint eszembe jutnak az emlékek.

 – Mindig vigyázok rád! Semmit nem akarok, amit te nem akarsz. – Peeta tekintete azt mondja, „igen”.

 – Ne hagyd abba! – suttogom, mire ő a száját újra az enyémhez tapasztja. Kezei lassan kigombolják az ingemet. Az ajkai végigpásztázzák a melleimet, mire a testem egyre jobban vágyakozni kezd utána. Olyan, mintha egy teljesen másik dimenzióba kerülnék. Megszűnik körülöttem minden. Nem létezik semmi más. Csak mi ketten vagyunk a földön: Peeta és én.

Megpróbálom én is lehámozni róla az ingjét. Nézem a szép, izmos vállát. A vállát, amin éjszakákon át aludtam, de még soha ilyen közel nem éreztem magamhoz, mint most.

Megint elveszek a csókjaiban. Mire feleszmélek, lehámozza rólam a nadrágomat. A bőre a bőrömhöz ér, és a maradék ruha is lekerül rólunk. Érzem, hogy kíván engem. Végigsimítja a combom belsejét, mire egész testemben remegni kezdek. Majd lassan belém hatol. Annyira gyengéden teszi, hogy hiába várom a fájdalmat, amit eddig éreztem, most elmarad.

 – Fáj? – kérdezi aggodalmas tekintettel. Megrázom a fejem, és az ajkát követelem.

A testünk egybeforr a lelkünkkel együtt. Gyengéden mozog, és vele együtt mozdul az én csípőm is. Fényévekre vagyok az életemtől. Egy olyan világba kerültem, ahol csak mi ketten létezünk.

 – Nem bírom tovább! – mondja, majd érzem, ahogy a teste gyönyört lel az enyémben.

Könnyek csorognak végig az arcomon. Peeta rémültem kérdezni: – Fájdalmat okoztam?

 – Nem – mondom mosolyogva. – Én még soha nem voltam ennyire boldog. – És megcsókolom.

Ott fekszünk egymás karjaiban, szótlanul. Peeta a hajammal játszik, én a mellkasát cirógatom. Felkönyökölök mellé, és a szemébe nézek.

 – Szeretlek téged, Peeta Mellark! – Majd megcsókolom.

 – Én is szeretlek téged, Katniss Everdeen!